Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Mi mást is tudnánk ehhez hozzáfűzni...?! Csatlakozunk az előttünk szólóhoz s örömteli, vidám karácsonyt kívánunk minden családtagunknak, ismerősünknek... És mindenkinek, aki szereti! ;-)
Zsuzsi, Isti, na és persze a kicsi Aidan

Karácsony

Kedves Családom, ismerőseim!
Karácsony apropóján kívánom Nektek, hogy legyen lelketekben olyan béke, mint az enyémben, szívetekben pedig annyi szeretet, mint az anyukám és apukám szívében. Az Ő nevükben is békés, meghitt karácsonyt kívánok Nektek Írországból: Kugyelka-Szücs Aidan.

Aidan "alfában"

Tente Baba, tente!

Fürcsi

Mit lehet ehhez hozzáfűzni?! :-)

Az Igazi Aidan

Álmodj hintát, homokozót...!

Növöget a legény!

Aidan 2.6kg-al született, négy nappal késöbb 2.46kg-al hagyta el a kórházat s két héttel később bruttó 3.18kg-ot mutatott a digitális mérleg nyelve ( mivaaaaan? ), ugyanis Tapintatos Védőnéni ruhástól mérte meg. Így csak találgatunk, hogy mennyi is az annyi, de kábé fél kiló a gyarapodás mértéke. Szépen szopizik, óramű pontossággal tartja a három óránkénti évésigényét. Szavunk nem lehet, csak akkor sír, ha éhes, meg amikor kivesszük a fürdőkádból, ezt leszámítva vagy a cicin lóg, vagy alszik, vagy nagy ( kék ) szemekkel csodálkozik rá az őt körülvevő világra. Zsuzsi kicsit fáradt ugyan, de maximálisan hozza a formáját, csodálatos anyuka! Én meg büszke vagyok mindkettejükre s így akkor kerek a történet is, meg a család is.

Végre a nagymamával! ( Vagy végre a kisebbik unokával...? )

Aidan első nyílvános szereplése november 16-án.

Kicsiny városunkban filmforgatás zajlik, hetek óta ez a téma, elleptek mindent: kamionok tucatjai, agyamelhagyom típusú lakókocsik, lezárt utcák, kíváncsi túristák a leginkább jellemzők mostanában Fethard-ra. Nem tudom mire ez a nagy felhajtás, valami MARTIN SHEEN nevű alak a főszereplője a filmnek, talán miatta? ;-) Néhány vacak Emmy- és Golden Globe-díj, aztán azt hiszi már Ő is valami "halivúdi" sztár? Hö, tényleg az, asszem Az elnök emberei című filmben domborított, meg az Apokalipszis most-ban. De Ő sem lehet büszkébb a fiaira ( pedig az egyik Charlie Sheen )mint én! Szóval Aidan-t bemutattuk a nagyvilágnak és viszont, nagyon élvezte! Legalábbis erre következtettünk abból, hogy átaludta az egészet.

PICASA

További képek a PICASA-n találhatók.
www.picasaweb.google.hu
E-mail: stephan@mailbox.hu
Jelszó: Aidan20101105
Bejelentkezés után a kiválasztott képre kattintva több kép is megtekinthető az adott mappában.
Sok sikert a nagyszülőknek is!

Szemecske.

Könnyű álmod legyen!

Büfi ( helyett )

Aidan - kert

Az én kicsi babzsákom!

Nincs annyi hely a blogban, hogy ehhez a képhez kommentet tudjak írni.

Már infúzió nélkül, de még kanüllel a jobb kézben

Ezek rettenetesen nehéz órák voltak...

Zsuzsi éppen olvadófélben van!

"Ne már Isti, tudod, hogy nincs valami jó fényképarcom... "

Zsuzsi közvetlenül a szülés után.

Kék a szeme, ARCOM csupa derű...!

Az első percek a való világban

2010. november 5. péntek, hajnali 3 óra 15 perc: felsírt Alien... illetve Aidan :-)

Szóval az epidurális érzéstelenítés frankón elmaradt, lévén éjfél körül olyannyira felgyorsultak az események, hogy nem volt érkezésünk ezügyben intézkedni.
Most, napokkal késöbb, amikor már volt időnk Zsuzsival átbeszélni a szülés menetét, kiderült, hogy néhány dologra nem egyformán emlékszünk. ;-) Például volt egy alkalom, amikor Zsuzsi felkereste a WC-t s ott kapta el az éppen aktuális fájás. Elmondása szerint hajszálon múlott, hogy nem ott szülte meg gyermekünket. Ehhez képest még legalább másfél - két órát vajúdott, mire megszületett Aidan. A másik, amit előszeretettel emleget, hogy gátmetszés hiányában szinte szétszakadt szülés közben. Nos, az igaz, hogy idejekorán szóltak a szülésznők, hogy a kismama érdekében nem alapértelmezésben, hanem szükség esetén végeznek gátmetszést. Zsuzsinál indokoltnak látták s el is végezték annak rendje és módja szerint. Tudom, mert láttam. Szóval nem volt ott semmiféle szakadás... hacsak nem filmszakadás Zsuzsinál :-) Ez utóbbi teljesen érthető, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülés emberfeletti teljesítmény volt Zsuzsi részéről és Ő remekül helytállt! A harmadik, amire nem egyformán emlékszünk, a gátmetszés összevarrása volt. Zsuzsi szerint egy igazi vadbarom csinálta, és ezt fontosnak is érezte - kissé árnyaltan - közölni az illető orvossal. Én azt láttam, hogy szerencsétlen doki mindenben próbálta keresni Zsuzsi kegyeit, ködösített végig, dumált, nyugtatgatott, viccelődött annak érdekében, hogy valahogy elterelje Zsuzsi figyelmét. A végén elnézést kértem tőle, de közölte, hogy már megszokta a helyzetet, hálátlan munka az övé. Tetszett, hogy őszintének tűnt.
Na de a lényeg: 2010. november 5-én, hajnali 3 óra 14 perckor megszületett Aidan! A két szülésznő elégedetten konstatálta, hogy egy igazi TIPP(erary) BOY érkezett! Én meg elégedetten konstatáltam, hogy minden rendben van mindkettejükkel, Zsuzsi kimerülten, ámde megkönnyebbülten pihegett, Aidan pedig megilletődötten nézett szét KÉK (!) szemeivel a világban. Húúú, én meg nyeldestem a könnyeimet, de hamar túlcsordultam. Ja igen, itt volt még valami, amire nem egyformán emlékszünk Zsuzsival: az igazság az, hogy nem egyből vágták el a köldökzsinórt, hanem előtte még odatették Aidant Zsuzsi hasára, megállapították, hogy milyen szép egészséges a köldökzsinór, feltételezték és elégedetten nyugtázták, hogy ezek szerint nem dohányzott a terhesség alatt a kismama. Ezután vágták csak el a köldökzsinórt. Na mindegy, szólok majd Zsuzsinak, hogy Ő is olvassa majd át ezt a blogot, a végén kiderül, hogy tényleg talál benne újdonságot, ha-ha!
Érdekes volt, hogy nem teljesen mosdatták le Aidant a szülés után, mert állítólag némi magzatmáz még jó ha marad ilyenkor a csecsemőn. A másik, hogy lemérték a súlyát, ez 5.7 lbs volt. Asszem. Mondtam remek, de nekem ez így, ebben a formában nem mond túl sokat, így kis idő után megtudtam, hogy Aidan születési súlya 2600 gramm. A hosszát fírtató kérdésemre közölték, hogy azt majd valamikor napközben megmérik, de szép baba. Na, ez igen jó meglátás volt! :-)

Csütörtök este 23 óra, antibiotikumos infúzió Zsuzsinak

A kórházban mindenki nagyon segítőkész és profi volt, rengeteget számított, hogy semmin nem kellett idegeskedni: mindent elmondtak, mindent megkérdeztek, tényleg úgy tették a dolgukat, hogy a kismamának csak önmagával kelljen foglalkoznia.
A magzatvíz szép lassan folyott el, fájások még nemigen voltak, Zsuzsi - szokása szerint - poénkodva élte meg és át ezeket az órákat. Amikor már lehetett látni, hogy nem hírtelen fog érkezni a baba, elhelyzték a kismamát egy 4 ágyas kórteremben, folyamatosan felügyelték, vizsgálták, informálták. Szép csendesen telt el a nap, Zsuzsi remekül kontrollálta a fájásokat, közben evett, ivott, vidámkodott. Rengeteget lépcsőztünk, a másodikról le a földszintre, aztán fel a harmadikra, megszámlálhatatlanul sokszor, bejártuk az épületet.
A lassú magzatvíz-elfolyás okán már napközben jelezték az orvosok, hogy az első tünettől számított 18 óra múlva egy antibiotikumos infúziót fog kapni Zsuzsi, megelőzendő a bébi bakteriális fertőződését még az anyaméhben. Ezt éjjel 11-kor meg is kapta, de ekkor már komoly fájásai voltak, lehetett tudni, hogy nem lesz szükség a szülést megindító infúziós beavatkozásra.
A poénkodásokat szép lassan átvették a fájások, amiket csillapítani igyekezett mindenki. Először egy elektromos-tappancsos micit helyeztek el Zsuzsi hátán, ami apró, áramütés-szerű szúrkálódásokkal volt hivatott csillapítani a fájdalmat, Zsuzsi elmondása szerint igen mérsékelt eredménnyel. Az Ő kezében volt a kontroller, ergo Ő szabályozta a fájdalomcsillapítás erősségét, de valahogy nem a felhőtlen elégedettséget véltem felfedezni az arcán. A következő egy injekció volt, aminek már végre valami hatása is volt: Zsuzsi képes volt kinyílvánítani az akaratát, miszerint azonnal adjanak neki valamit, ami hat! Így került elő a kéjgázas palack ( dinitrogén-oxid, vagyis nevetőgáz ), aminek az a lényege, hogy belélegezve jelentős mértékben csökkenti a fájdalomérzetet. Persze Zsuzsi szerint ez is csak egy hülye ELMÉLETI sz*r volt, Ő már nagyon fente a fogát az epidurális érzéstelenítésre, mint az egyetlen lehetséges IGAZI fájdalomcsillapító módszerre. Csak halkan jegyzem meg, hogy akár még a nevetőgáz is hatásos lehetett...volna. Volna, ha rendeltetésszerűen sikerül használni: jön a fájás, csutora a szájba, lassan, mélyen belélegezni, kicsit benttartani, szintén lassan kilélegezni s ezt ismételni a fájások alatt. A fájások között meg koncentráltan lélegezni. De kérdem én: ki az, aki vajúdás közben ennyire koncentrált tud maradni?! Nyílván én is, a személyzet is próbált segíteni Zsuzsinak, felváltva mondtuk, hogy miként csinálja... ezzel szemben szegény Zsuzsi ráharapott a pipára, aztán onnantól kezdve ki sem engedte a szájából. Valahol olyan ez szerintem, mint azok a szakkönyvek, amikben a vajúdást, a szülés előtti pillanatokat illusztrálják képekkel: kismama ül a gumilasztin, kisminkelve, frissen berakott hajjal, alfa-állapotban, kisimult arccal vigyorog a kamerába, hja kérem, így kell ezt csinálni! Óóóó igen, csak éppen elfelejtik odaírni, hogy az adott képek 3-4 héttel a szülés előtt készültek! Na, igen, október elején azért még Zsuzsinak sem volt túl sok ránc a homlokán. Szóval én azt mondom, hogy le a kalappal minden anyuka előtt!!!

2010.november 4. csütörtök, reggel 6 óra, Zsuzsi indulásra készen

Csütörtökön reggel 5 óra 10 perckor arra ébredtem, hogy Zsuzsi kuncog mellettem az ágyban. Vidáman közölte velem, hogy éppen most folyott el a magzatvíz! Minden szükséges dolog össze volt már pakolva, így zökenőmentes volt az indulás: telefon a kórházba és a munkahelyre, csomagok az autóba, aztán indulás.

Édes Kisfiam ( klikk )

2010. november 5-én hajnali 3 óra 14 perckor megszületett Aidan!
Most csak egy telefonnal készült képet tudok mutatni, de ma vagy holnap érkezik több fotó! A jobb kézfejébe egy kanül lett betéve, mert antibiotikumos infúziót kapott. A részletekkel késöbb jövök, most megyek a kórházba hozzájuk!
Még annyit, hogy Zsuzsi remek csaj, nagyon derekasan helytállt végig, pedig nem volt egy sétagalopp!

Ezzel a képpel már nyár óta adósok vagyunk...

Ma voltunk az éppen aktuális terhesgondozáson s mindent a legnagyobb rendben találtak! Volt vérvétel, vizeletvizsgálat, egy kis beszélgetés és ultrahang-vizsgálat is. Ez utóbbit Zsuzsi ( szokása szerint ) nagyon rövidnek érezte, érthető okból: órákig el tudtam volna nézegetni a kisebbik fiamat én is! Szóval mindent rendben találtak, már behelyezkedett fejjel lefele a legény, de még van helye bőven a ficergéshez. Szépen dolgozik a kis szíve, a magzatvíz mennyisége is megfelelő, rendben és jó ütemben fejlődik a bébi. Öt hét múlva lesz a következő kórházi vizsgálat, addig még lesz egy jelenése Zsuzsinak a háziorvosnál is.
Csütörtök esténként Szülésre Felkészítő Tanfolyamra járunk, az öt alkalomból eddig kettő ment le, ezek alkalmanként két órásak voltak. Maximálisan elégedettek vagyunk az ott elhangzottakkal, tartalmilag nem érheti kifogás az előadásokat. Külön szakember tartja a gyógytornát, míg az alapokról egy szülésznő ossza meg velünk tapasztalatait. Jó hangulatban telnek ezek az összejövetelek, érezhető ( de persze el is mondják ), hogy abszolút a kismamákra és a babákra van kihegyezve minden, a gondos odafigyelés szinte tapintható. Tájékoztató nyomtatványokat, brossúrákat osztogatnak, minden felmerülő kérdésre kimerítő választ adnak, szóval tényleg le a kalappal. Aranyos, hogy azon a mama-baba listán, amin a kórházi bevonuláskor szükséges dolgok szerepelnek, nem csak azt tartották fontosnak leírni, hogy vigyen a kismama pizsamát, papucsot, ilyen-olyan cuccokat a babának, stb., hanem azt is feltüntették, hogy a jókedvét se hagyja otthon az leendő anyuka, amikor bemegy szűlni a kórházba. Ez a kórház hivatalos tájékoztatóján szerepel! A következő alkalommal már a szülés lefolyásáról lesz majd szó és a szülészeten is teszünk majd egy látogatást. Ja igen, megtudtuk azt is, hogy kórházunkban a vajúdás idejére négyféle fájdalomcsillapítási módszer közül választhatnak a kismamák, persze szabad belátás szerint, azt is lehet, hogy valaki mindet kipróbálja... Reméljük arra azért nem lesz szükség!

Családi pótlék ( Klikkelj ide, hátha most is van valami... )

A Kapitány naplója: 29. hét.
Bizony, holnap már a 29. hét kezdődik, ami azt is jelenti egyben, hogy már a III. trimeszterben jár Zsuzsi. ( Míg el nem felejtem: csatolok róla egy pocakos képet, ami a 34. születésnapján készült. )
Rengeteg minden történt az utolsó bejegyzés óta, szóval nem az események hiánya miatt maradt el mostanában a napló írása; inkább én voltam kevésbé hadrafogható állapotban, ehem-ehem. Persze könnyű nekem, mert azért fáradtság ide vagy oda, én bizony minden nap részesülök a babavárás örömeiből.
Legutóbb - hetekkel ezelőtt - a terheléses vércukorszint-vizsgálat volt, ahol mindent a legnagyobb rendben találtak Zsuzsinál. A következő esemény pedig néhány nap múlva, asszem csütörtökön lesz, amikoris első alkalommal megyünk majd a szülésre felkészítő tanfolyamra. Már alig várjuk! Persze ebből a tanfolyamból már megvolt nekünk a "nulladik" alkalom, hiszen 2010. szeptember 7-én, Zsuzsi születésnapján megszületett a Krisztiék csodálatos kisfia, Kiss Olivér Csanád! Természetesen meglátogattuk őket a Clonmel-i kórházban, így egyrészt bepillantást nyerhettünk a szülészet mindennapjaiba, a kórtermek életébe, másrészt kicsit babázhattunk is egy néhány napos csecsemővel. Mondhatom fantasztikus élmény volt: lenyűgözően aranyos kisfiút ismertünk meg, nem csoda hát, hogy a büszke apuka is teljesen kivirágzott.
Szóval kicsit "szakmai" szemmel is szétnéztünk a kórházban s legnagyobb örömünkre éppen olyannak találtuk, amilyenre számítottunk: tiszta, meleg, barátságos, kellemes kórtermek, és ami nekem a legjobban tetszett, hogy olyan természetes volt az egész milliő. Mindketten elégedetten nyugtáztuk, hogy nincs okunk aggodalomra, nyugodt szívvel mehetünk majd mi is, ha eljön az idő, sőt, ugyanilyen nyugodt szívvel hagyhatom majd ott újdonsült családomat is néhány napra. Kriszti is csak megerősítette bennünk ezt az érzést, hiszen minden tapasztalatáról részletesen beszámolt, kedves tőle. Érdekes volt látnunk, hogy a babák lábára egy apró jeladót erősítenek, hasonlót a boltokban használatosakhoz, ami élesen sípol, ha valaki illetéktelenül vinné ki a babát a kórteremből. Megnyugtató, mint ahogyan az is, hogy nem csak a baba karjára, de a másik lábára is tesznek egy apró azonosító szallagot, szóval fel van cicomázva a bébi rendesen. Ezeken a szallagokon az otthoni gyakorlattól eltérően nem csak a baba neve szerepel, hanem az édesanya neve is, szóval a mi esetünkben ez valahogy eképpen fog kinézni: "Kugyelka-Szücs Zsuzsa Ágnes fia Aidan" . Na jó, azért ide kívánkozik néhány megjegyzés: ez így elég hosszú lenne, valszeg néhányszor körbe kellene tekerni a csöppség végtagjain azt a fránya szallagot, másrészt meglehet, hogy már Mo.-on is hasonlóképpen járnak el, erről nincs infóm. Harmadrészt ugye a név. A NÉV!!!
Leginkább a névválasztás határozza meg mostanában a mindennapjainkat, rengeteget elmélkedünk, és ez olyan jó érzés! Mivel volt néhány tisztázatlan részlet a történetben, levelet írtam a dublini Magyar Nagykövetségre, ahonnan a konzul Úr másnap (!) már meg is küldte a válaszokat, ezúton is köszönet érte! Az egyik kérdés az volt, hogy mi van abban az esetben, ha olyan nevet választunk gyermekünknek, amelyik Mo.-on nem anyakönyveztethető? Hogyan lesz magyar útlevele, igazolványa? Azt a választ kaptuk, hogy egyetlen megkötés van csupán a névválasztásnál: nem adhatunk kettőnél több keresztnevet gyermekünknek. Persze ettől kicsit sem lett egyszerűbb a dolgunk, sőt, hiszen így bővült a lehetséges nevek hosszú sora. Igen, a lehetséges nevek között jelenleg az AIDAN áll az élen, abból az apropóból, hogy írországi életünk 6 éve alatt Aidan O'Brien volt a legnagyszerűbb Ír ember, akivel találkoztunk. Sikeres, tehetős, stb. ... és leírhatatlanul szerény, talán ez "átjön" a videón is. Amúgy ez egy ősi Ír név, jelentése "szenvedélyes", kiejtése pedig leginkább a magyar "ÉDEN"-hez áll legközelebb, ami ugye szintén egy pozitív jelentésű szó. De ez a téma még nagyon képlékeny, a pici pocaklakót sem akarjuk még összezavarni, így leginkább Pöttömkézzük még.
Ja igen, a másik kérdésünk az állampolgárságról szólt, amiről szintén hivatalos állásfoglalást kaptunk a konzulátusról. Ez alapján alapértelmezésben magyar állampolgár lesz gyermekünk, ugyanakkor kérvényezhetjük majd számára az Ír állampolgárságot is. Ez nem tűnik túl bonyolult folyamatnak, mert a Kriszti már a szülést követőn, a kórházban kapott egy űrlapot, amin nyilatkoznia kellett, hogy kívánja-e gyermekének az Ír állampolgárságot. Úgy tudom kívánta. Egyelőre ez nálunk még eldöntetlen, nem tudjuk, hogy az Európai Állampolgárságon túlmenően van-e, lesz-e még jelentősége a "szűkebb" állampolgárság meghatározásának?

Nyári összefoglaló

Kicsit megcsúsztam az írással, pedig bőven lett volna miről beszámolni:
- Június 29-én, kedden éreztem először Pöttömke mocorgását Zsuzsi pocakjában! Nagyon határozott volt, semmi mással össze nem hasonlítható élményt nyújtva, volt vidámkodás rendesen.
- Zsuzsi volt a Géndiagnosztikai Központban, ahol mindent rendben találtak a kombinált tesztnél, majd a következő napon a 3D és 4D ultrahang-vizsgálatnál is. Ott és akkor derült ki, hogy Pöttömke FIÚ, úgyhogy innentől kezdve Pöttöm Úrfi a megszólítása! :-) Mondanom sem kell ( de azért mondom, mert nagyon jólesik ): leírhatatlan volt az öröm!
- Még a szabadság vége előtt sort kerítettünk egy újabb nőgyógyászati illetve ultrahangos-vizsgálatra, ahol szintén mindent rendben találtak... s szintén megállapították, hogy a kis pocaklakónk fiúcska! :-))) Erre a második vizsgálatra Tatabányán, Dr. Lollok által került sor, és nem lehet szó nélkül elmenni a színvonal nagyszerűsége mellett, legyen szó a szakmai hozzáértésről, a hozzáállásról, a tisztaságról, egyszóval csillagos 5-ös a doktor úrnak! ( A Géndiagnosztikai Központban tapasztaltakról talán majd egy másik alkalommal, de meg kell mondjam: nem voltunk elájulva tőle. )
- Augusztus 5-én voltunk Cork-ban újabb vizsgálaton, ahol mindent rendben találtak. Annyi a változás, hogy maximális kapacitással működik a kórház és a szülészet, ezért elsősorban a körzetileg odatartozó kismamák ellátást végzik, így a következő vizsgálatra már Mitchelstown-ba kapott Zsuzsi időpontot, ami félúton van a lakóhelyünk és Cork között. Mivel a Szülés Felkészítő Tanfolyamot meg Clonmelben tartják majd, úgy döntöttünk, hogy a következő vizsgálatokat is már Clonmelben végeztetjük el, hiszen értelmetlen lenne két-három irányba rohangálni, főleg az utolsó hónapokban.
Persze azért Zsuzsi még körülszimatolt a Clonmel-i kórház szülészeti és nőgyógyászati részlegében, csak a megnyugvás kedvéért. Kriszti barátnője is Clonmel-ben fog szülni heteken belül, s a napokban volt az aktuális vizsgálatokon, ahova Zsuzsi is elkísérte, így megbizonyosodhatott arról, hogy milyenek a körülmények a megyei kórházban: nyugodt lelkiismerettel vállalható.

Mivel véges az ebédidőm, ezért hamarosan folyt. köv.

Éljen a nyár, a nyaralás... És lesz még egy FIAM!!!

Zajlik az ÉLET körülöttünk... mint ahogyan a nyár is ;-) Erre való hivatkozással csak a legfontosabb hírek a teljesség igénye nélkül:
- Megtudtuk, hogy Pöttömke FIÚ, aminek mindannyian nagyon örülünk!
- Zsuzsi is jól van, szerencsére letette a lantot a munkahelyén.
- Kisebbik fiam rúgkapálása érezhető, Zsuzsi rendszeresen jelzi az aktivitását, néhány alkalommal már én is éreztem! :-)
- Jelenleg Mo.-on vagyunk és gőzerővel élvezzük szabadságunk minden napját.

Egyelőre ennyi, bővebben majd otthonról, valamikor augusztusban.

Zene füleimnek! ( Klikk, hogy a Te fülednek is az legyen. )

Alakulnak a dolgaink, s ez valóban zene füleimnek :-)
Ami napjainkban a legfontosabb számunkra: július 8-án, reggel 08.00'-ra van időpontunk a Géndiagnosztikai Központba, ekkor végzik Zsuzsinál a négyes kombinált teszt első részét, vérvétel, egyebek. Másnap, pénteken megyünk újból, akkor már a 3D és 4D ultrahang-vizsgálatokat fogják megcsinálni, kapunk Pöttömkéről DVD-t, képeket... éééééés, végre megtudjuk, hogy ki is valójában a mi kis pocaklakónk :-)
Július 5-én, hétfőn indulunk haza autóval, így a csütörtöki első időpont tökéletesen "pászol" a menetrendünkhöz: már a szabadságunk legelején meglesz a vizsgálat, tudni fogjuk a bébi nemét, s ehhez tudjuk majd igazítani további programjainkat, már ami a "sopingolásokat" illeti.
Sokat s egyre többet beszélünk Pöttömkéről, álmodozunk, tervezgetünk, már a lehetséges keresztnevek is egyre gyakrabban kerülnek szóba és ez csuda jó érzés, ugyanakkor tökéletesen egyetértünk abban, amit már előttünk is remekül megfogalmazott valaki:
"A gyermekvállalás hatalmas döntés: döntésed arról, hogy a szíved ezentúl a testeden kívül fog szaladgálni, örökre szól!" Huh, nagy igazság.
A másik újdonság a házunk tájáról, hogy a minap Eric sétáltatása közben találkoztunk egy szintén magyar kismamával, aki - láss világ csodát - itt lakik Fethard-ban, nem is olyan messze tőlünk, sőt: elég meglepő volt megtudnunk, hogy a lakásunk alatt lévő étteremben, a Sadel's-ben dolgozik. Kriszti ( meg a "Zura" )szeptember első felére várja a baba születését, tehát úgy 2 és fél hónappal járnak előttünk. Jót beszélgettünk hirtelen örömünkben, elmentünk feléjük, így találkoztunk a leendő apukával, Gáborral is. Tök' jó fejek, aranyosak, kedvesek, kölcsönös volt az első gondolat, miszerint milyen jó lesz a csajoknak megosztani minden infót, tapasztalatot, stb. a babavárással illetve a gyermekneveléssel kapcsolatban. ( Ámen! )
Szóval így telnek napjaink, na meg persze türelmetlen várakozással, hiszen "vendégeket" várunk a következő hetekben, juhhé! Enyhe kifejezés, hogy türelmetlenül várjuk őket, s talán még az időjárás is kegyes lesz hozzánk. ( Vagy nem, de azt is remekül meg lehet majd definiálni, hiszen az Ír időjárás jellemzően esős, ugye Béláim az Úrban...?! )
Szép napot mindenkinek és felhívom a figyelmet, hogy a demokrácia és a szólásszabadság jegyében lehetőség van a bejegyzések kommentálására, megjegyzések írására is. ( Úgyis kitörlöm, ha nem tetszik... )

Hát ez remek...

Pfü, senki sem panaszkodott, hogy milyen régóta nem került fel friss hír ide.
Pedig vannak ám történések, csupán az időtényező van a naplózás ellen.
Szóval múlt csütörtökön ismét voltunk a Cork-i kórházban, általános vizsgálat céljából. Jellemző volt az alkalomra, hogy 10.30'-ra volt időpontunk, ott is voltunk időben, aztán 10.28'-kor Zsuzsi megkapta a sorszámát: 110-es volt. Rengetegen voltak, egyből le is fagyott a mosoly az arcomról, gondoltam még este is itt fogunk ülni. Kábé 30 percnyi várakozás után jött egy mosolygós doktornő ( én is mosolyogtam, mert Dr. Burke a neve, és mi ugye a Burke Street-en lakunk... ), szóval elvitte Zsuzsit egy "meeting room"-ba... és vissza sem hozta csak 1 óra múlva. A "multis" gyakorlattal rendelkező olvasók tudhatják, hogy ezek szerint ez egy tipikus "míting" volt ;-) Volt időm monitorozni a rendszert, rengeteg ilyen vizsgálóhelyiség van, mindegyikhez hozzárendelve egy kiegyensúlyozott, mosolygós doktornővel. Pörgették a dolgot, de egyáltalán nem kapkodtak, hiszen szemmel láthatóan mindenkire elegendő időt és figyelmet tudtak szánni; ez nagyon tetszett. Az pedig mégjobban, amikor Zsuzsi mosolyogva előkerült és azt mondta, hogy olyan érzése van, mintha a barátnőjével beszélgetett volna. Mindenre kiterjedő vizsgálat volt, ugyanakkor a doktornő kellő figyelmet fordított arra is, hogy személyes maradjon a beszélgetés, sok mindent elárult magáról is, a prakszisáról, a gyermekeiről, sőt még a magyar szomszédairól is ;-)
Persze a legfontosabb az volt, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak, vérkép, egyebek minden OK. Rengeteg adatot felvettek és ellátták a kismamát egy nagy csomó infóval, időpontokat adtak a következő vizsgálatokra, a szoptatás-tanfolyamra, sőt, még a baba születését követő első vizsgálatokra is, korrekt volt.
A következő teendőnk már Mo.-on vár ránk, júliusra kértünk időpontot a budai Géndiagnosztikai Központba, a kombinált tesztet már ott fogják elvégezni, persze erről tudnak Cork-ban is. Igen, néhány hét, és otthon leszünk... néhány hét, és tudni fogjuk a mi kis pocaklakónk nemét is :-) Persze ez még nem jelenti azt, hogy el is fogjuk árulni, legyen meglepetés :-)

Egy nagyon boldog kismama a CUMH előtt

Egan mondja: Igen! ( klikk )

Nos igen, ha amolyan "Bikicsunáj-osan" ejteném ki a scant végző doktornő nevét, akkor stílszerűen IGEN is lehetne :-)
Szóval voltunk Cork-ban és megvan az első ultrahang-felvételünk Pöttömkéről!!!
De előtte a kórházról pár szót: lehangoló volt, hogy ugyanolyan lepukkant, koszos kórházba érkeztünk, mintha csak Mo.-on jártunk volna, a mosdókból kilopkodva a csaptelep, a villanykapcsoló, de még a WC papír is.... Aztán felébredtem rémálmomból, kocsiba pattantunk és nemsokára szembesültünk az Ír való világgal: A Cork University Maternity Hospital valójában egy Hi-Tec üvegpalota, steril, ugyanakkor rendkívül barátságos hangulatú intézmény, ápolt és segítőkész dolgozókkal.
A doktornő is kedves volt, profin tette a dolgát, de azért megvolt a hőn áhított személyes hangulata is a vizsgálatnak. Figyelmes volt, folyamatosan tájékoztatott, hogy mit lát(unk), kommentálta az eseményeket és kuncogott, amikor Pöttömke - talán megunva a vizsgálatot - elkezdett rúgkapálni. Az első két felvétel idején még a klasszikus pózban volt, így sikerült lemérni az ülőmagasságát, aztán ráunt a dologra és a mellékelt képen látható módon produkálta magát. ( Na, itt törött el a mécses. )
Megtudtuk, hogy egyedüli pocaklakó, és azt is, hogy nagyon ügyesen gyarapodik, hiszen az általunk is számolt terhességi idő és a méretei alapján számolt terhességi idő között csupán 1 nap eltérés mutatkozott: az utolsó menstruáció első napját alapul véve pénteken volt 11 hetes és 4 napos, míg az ülőmagassága ( 5cm. ) és a kalkulált teljes magassága ( 8.8cm. )alapján 11 hetes és 5 napos. Így a szülés várható időpontja november 28 vagy 29. Na, erre mondtuk Zsuzsival, hogy: EGAN, igen!
Felhőtlenül boldogok vagyunk, repesünk az örömtől, ami azért eddig is jellemző volt a hangulatunkra, de így, a felvételek bírtokában ez még csak fokozódott.
A következő konzultációra két hét múlva megyünk, az egy általános vizsgálat lesz, addig is lehet nézegetni a képet s találgatni, hogy kisfiú vagy kislány-e Pöttömke! :-)

Legyen máááááár péntek

Pénteken fél négyre megyünk Cork-ba, végre elvégzik az első scant - is.
Zsuzsi állapota továbbra is hullámzó: általában napokig tünetmentes, se hányinger, se egyéb... aztán a szervezete úgy gondolja, hogy ideje lenne mindent bepótolni a terhességi tünetek vonatkozásában, s olyankor elég kacat állapotba tud kerülni a kismama. Ilyen volt a tegnapi nap is, szűnni nem akaró fejfájás keserítette szegényke életét. Persze tudjuk, hogy ez leginkább a hormonális változásoknak tudható be, de úgy vettem észre, hogy ez csak icipicit enyhített a dolgon. Rossz érzés volt tehetetlennek lenni, mégrosszabb magára hagyni Zsuzsit éjszakára, aggódtam rendesen. Szerencsére reggelre sokat javult a helyzet, ment dolgozni, bár én azt javasoltam, hogy inkább maradjon itthon.
De lám igaz, hogy minden rosszban van valami jó ( még ha nem is nekünk ): így legalább Sue, a munkatárs/barátnő is megnyugodhat, hogy nem csak neki volt kínkeserves a terhessége Ross-al... Minden esetre remélem, hogy azért ennél nagyobb örömök is érik az életben ;-)

Végre... ( Klikk ide! )

Igen, végre sikerült korrekt időpontot kapnunk korrekt helyre az első ultrahangos vizsgálathoz: Cork, Egyetemi Kórház, jövő hét péntek. Huhh, nem volt egyszerű, de legalább bosszantó...
Szóval tegnap végre levelet kaptunk Cork-ból, miszerint nagyon nagy szeretettel várják Zsuzsit az ELSŐ ultrahangos vizsgálatra... JÚNIUS 24-ÉN (!!!). Mondanom sem kell, a dátum elég hamar kiverte nálam a biztosítékot, lévén kissé későinek tűnt a 12 hetes scant a 17-ik héten elvégezni, arról nem is beszélve, hogy kábé akkor lesz aktuális a MÁSODIK UV. Az volt a bosszantó benne, hogy már töröltettük a Clonmel-i kórházból kapott időpontot, mondván köszi, de mi Cork-ba megyünk, így aztán az első gondolatom az volt, hogy sikerült két szék között a földre huppannunk.
Némi utánjárás árán sikerült kideríteni, hogy Molly, a GP adott meg téves adatokat a Cork-i kórház felé: az utolsó menstruáció első napjának azt a dátumot adta meg, amikor Zsuzsi az első látogatást tette nála a terhesség megálapítása céljából, márpedig a két dátum között azért eltelt néhány hét.
Na mindegy ( pedig nem is! ), sikerült tisztázni a félreértést, így aztán lett időpontunk, amit már nagyon, de tényleg nagyon várunk: nyílván minden jel a babavárásra utal, Zsuzsi tünetei, stb., és maximálisan e szerint kezeljük a helyzetet ( és Zsuzsit ), DE ne felejtsük el, hogy "orvostudományilag" egy ultrahangos-vizsgálat ad majd megnyugtató bizonyosságot Pöttömke létezéséről. Ritkán beszélünk erről, de mindkettőnkben benne van az a leírhatatlan várakozás a scan eredményét illetően. Talán érthető módon. ( Sajnos hozzászoktunk a kor vívmányaihoz, holott nem volt mindig 3D és 4D scan, helyette egyszercsak bekopogtatott a gólya. )
A lényeg a lényeg, sínen vannak a dolgaink, még ha kicsit több utánjárást is igényelt az indokoltnál. ( Én amúgy is haragszom a családorvosra - Molly -, mert szerintem nem kellő odafigyeléssel kezeli a helyzetet, de ez van, akkor majd mi figyelünk helyette is, ennél sokkal fontosabb, hogy ELMÉLETILEG minden 100%-osan adva van a nyugodt babaváráshoz, a GYAKORLATOT meg majd mi igazgatjuk igényünk szerint. )
Derűs napot!

Csendes ( klikk ide )

Ami azt illeti, valóban csendes időszakunkat éljük; én éjjel dolgozom, Zsuzsi nappal, és azt a néhány órát, amit a kettő közötti időszakból adódóan együtt tudunk tölteni... na, azt nehezen lehetne egy olasz nagycsalád estéjéhez hasonlítani, vagy, hogy stílszerű - s magyar - legyek, kicsit sem úgy telnek az estéink, mint Győzikének meg a Beja asszonynak. ( Így visszaolvasva ez egy elég zavaros mondat lett, de a lényeg benne van, meg aztán ezek nálam kényelmetlen gyerekkori gondok: én sem értem néha azt, hogy mit is mondok...)
Szóval összefoglalva, kábé olyan beszélgetések zajlanak közöttünk, hogy én ( mivel napközben nincs input ) mondom a magamét, kábé a fentiekhez nagyban hasonlító mondatokat alkotva, Zsuzsi meg megértően, ámde nem túl konstruktívan lereagálja őket, valahogy eképpen: "Aha-aha, hmmmmm, húúúú, ühüm." Javára legyen írva, hogy a körülményekhez mérten elég kreatívan variálja ezeket, bár meglehet, hogy egy lottó ötös hírére is csak egy "Hö"-re futná erejéből. Néhány óra elteltével közli, hogy kicsit fáradtnak érzi magát, úgyhogy inkább holnap folytassuk. Semmi gond, nem túl sok elvarratlan szál marad egy ilyen beszélgetés után, ha-ha!
De komolyan: Szerintem Zsuzsi fantasztikusan tartja magát, a terveink szerint június végéig dolgozik majd, s valami ehhez nagyon hasonlót szeretne Deirdre, a főnökasszonya is. Nagyon segítőkész, intézkedik, utánnajár dolgoknak, valóban a mindenki számára megfelelő középutat keresi, kedves tőle. A jelenlegi állás szerint július 4-én fog utoljára dolgozni Zsuzsi, onnantól Deirdre javaslatára a szülést megelőző 2. hétig betegállományban lesz, így teljes egészében megmarad a 26 hét szülési szabadság, ami kitart majd Pöttömke fél éves koráig. Azt követően is lesz mód arra, hogy Zsuzsi itthon maradjon a bébivel, de arról majd egy másik alkalommal.
Az a legfontosabb, hogy Zsuzsi a körülményekhez képest tehermentesítve legyen, plusz ne kelljen azon izgulnia, hogy miként tud betegállományba, szülési szabadságra menni.

Na, de a lényeg:
Sikerült elkezdeni az átjelentkezési folyamatot, aminek az lesz a lényege, hogy a terhesgondozást és a szülésre felkészítést a Clonmel-i megyei kórház helyett Cork-ban, az egyetemi kórházban végzik majd, úgyhogy most várjuk az időpontot, amikor megcsinálják majd az első ultrahang-vizsgálatot s egyebeket.
Clonmel-ből közben kaptunk egy értesítést, hogy megváltozott az első vizsgálatra adott időpontjuk és az orvos személye is, az új doki Dr. Alhadi Araibi... lett volna, de Zsuzsi pont aznap mondta le telefonon, amikor megjött a levél. Szerintem ez az orvos sem egy szőke, kék szemű pasi ;-) Nincs is ezzel semmi gond, ugyanis meglehet, hogy Cork-ban is valami hasonló nevű - és származású - orvossal fogunk találkozni, másrészt, ha hirtelen kell majd szülni "mennünk", akkor a Clonmel-i kórház lesz az úticél, ahol jó eséllyel találkozhatunk majd Dr. Vijayashree-vel/val (?) vagy Dr. Alhadi-val, bár nekem személy szerint Dr. Kovács ellen sem lenne kifogásom, hmmmm.

Szóval továbbra is minden rendben, Zsuzsi szorgalmasan dolgozik és pihen annyit, amennyit csak tud, feltalálja magát, megtalálta az egyetlen ágyat a munkahelyén, ahol ebédidőben el tud nyújtózni: a teherautó pilótafülkéjében van. :-)

Való világ

Hosszas szervezkedés után tegnap végre sikerült beszélnünk egy írországban praktizáló magyar gyermekorvossal, aki végre-valahára minden igényt kielégítően megválaszolta a terhesgondozással, szüléssel illetve a szülést követő időszakkal kapcsolatos kérdéseinket. Muszáj ideírnom a hölgy nevét, mert hálával tartozunk Neki kedvességéért: Dr. Gordos Mária.

Megtudtuk, hogy minden eddigi információnkkal ellentétben semmi okunk aggodalmaskodni az írországi terhesgondozással kapcsolatban, noha valóban eltérést mutat a magyarországi protokollal összehasonlítva. De talán ez a legfontosabb az egész történetben: FELESLEGES ÖSSZEHASONLÍTANI. Mária négy éve praktizál Írországban, s már a beszélgetésünk elején elhangzott a szájából egy olyan mondat, amitől mázsányi kövek zúdultak le a szívünkről: "Ha most szülnék, akkor Írországot választanám a szülés helyszínéül, s nem Magyarországot." 

Szóval itt, Írországban is vannak jó szakemberek, színvonalas kórházak, szülésre felkészítő tanfolyamok, apás szülés, 3D és 4D ultrahang-vizsgálat ( amikor csak akarjuk! ), vődőnői szolgálat, etc., etc. Ja igen, hogy akkor honnan a sóhajból szedtük a "negatív" információkat? Kell-e mondanom, hogy az írországi - örökké elégedetlen - magyaroktól. Na, innentől kezdve ez az információforrás felejtőssé válik, átállunk kézi vezérlésre, ami némi szervezkedéssel jár ugyan, de hát mindent, és tényleg mindent a nagy cél érdekében. A következő hét feladata, hogy felvegyük a kapcsolatot a Cork-i egyetemi kórházzal, amit a doktornő javasolt. Ez autópályán kábé egy órányira van tőlünk, a terhességi vizsgálatokat ott szeretnénk elvégeztetni, s ha minden jól megy, akkor jó eséllyel a szülés is ott zajlik majd. Aggodalomra semmi ok, hiszen ha hirtelen kell majd bevonulnunk szülni, akkor - akár mentővel is - a közelben van a Clonmel-i megyei kórház, ahol szintén minden feltétel adva van, és ami a legjobb, közömbös számukra, hogy a terhesgondozást nem ők végezték, ettől függetlenül alapértelmezésként jár a maximális ellátás mind az anyukának, mind a kisbabának. Azért ezt jó tudni. 

Kíváncsian várjuk, hogy a fentiek alapján akkor mik is lesznek a személyes tapasztalataink az írországi terhesgondozással, szüléssel kapcsolatban, mindenestre legalább eljutottunk abba az állapotba, hogy ne várjuk az indokoltnál nagyobb aggodalommal Pöttöm születését. Szerencsére az is kiderült, hogy Zsuzsinak is csak addig kell ebben az állapotban dolgoznia, amíg tudja vállalni az ezzel járó mindennapos kihívásokat, hiszen itt is ismerik a veszélyeztetett terhes fogalmát, betegállományba veszik, ha már kockázatossá válik a jelenlegi munkája. Ez nagyon megnyugtató, hiszen nap mint nap lemarom magam az aggodalomtól

Vijayashree

Hát igen, kiderült leendő orvosunk neve, az övét sem egyszerűbb kiejteni, mint az izlandi füstokádó vulkánét: Dr. Vijayashree S. Hiremath. Nem is tudom, talán maradunk majd a "Doktor Úr" megszólításnál, nem lenne szerencsés elviccelődni a nevével. A vicc jut róla eszembe, amikor bemegy a nagy zsiráf meg a kicsi a kocsmába, iszogatnak is rendesen, mindaddig, amíg a nagyobbik le nem fordul a bárszékről. Mondja a kicsi zsiráf a csaposnak: "Apu ma nem bírja a piát!" Erre a csapos: "Puma?? Én azt hittem, hogy zsiráf!" Hangot fog valaki a háttérben, meg is szólal: "Egyik leesett a székről!" Mire a mellette ülő: "Gyík?? A srác azt mondta, hogy puma!"

Szóval nem mindegy, hogy Gizike vagy gőzeke.

Na, a lényeg, hogy leendő kezelő/ultrahangos/szülész/nőgyógyász orvosunk származását tekintve indiai. Nem mintha tele lennék előítéletekkel ( pedig dehogyneeeeeem! ), de azért utánnanézek majd, hogy van-e más alternatíva az orvos személyét illetően. De tényleg csak a biztonság kedvéért. Végülis azt beszéltük Zsuzsival, hogy az ultrahang-vizsgálat után, ami május 10-én lesz, meglátjuk, hogy milyenek lesznek a benyomások.

Rengeteg különbség van a Mo.-i és az írországi terhesgondozási protokollban, ezért kerestünk egy itteni magyar gyermekorvost, aki holnap - reményeink szerint - válaszol majd milliónyi kérdésünkre a terhességgel, a szüléssel illetve a szülés utáni időszakkal kapcsolatban. Nyílván felszedtünk már egy csomó információt, de azért jobb a békesség, mégiscsak egy szakember.

Amint meglesz a májusi ultrahang-vizsgálat és a vérvétel eredménye, már küldjük is tovább a budai géndiagnosztikai központba, hogy ott is kielemezgessék. Egy nagyon kedves és segítőkész orvossal sikerült felvennünk a kapcsolatot, Ő ajánlotta fel, hogy átnézi a leleteket, és júliusban, amikor otthon leszünk Mo.-on, megcsinálja az éppen esedékes kombinált tesztet és UH vizsgálatot. Elméletileg akkor már a Pöttöm neméről is megtudhatjuk a tutit, amit már naggggyon várunk mindketten.

Egy baba születésével egy új anyuka is születik.

Bizony, ez így igaz s nagyszerű érzés, hogy Zsuzsinál is folyamatban van ez a dolog; öröm látni, hogy milyen odafigyeléssel viseltetik a kis pocaklakó iránt, simogatja, becézgeti. Szeretem, ahogyan szereti ;-) Egyelőre dolgozik még a kismama, aggódom is rendesen, de megbízok benne, hiszen megbeszéltük, hogy a Bébi az első, csak addig fog dolgozni, amíg minden feltétel egyben van ehhez: fizikailag, lelkileg bírja, a munkaadója és munkatársai odafigyeléssel vannak iránta, a lehetőségekhez mérten kímélik. Ezidáig így is van, meg talán kifelé megy már a maci a málnásból, lassan vége a szezonnak, ellenben nyakunkon a tavasz, nyílnak a kerti virágok, csiripelnek a kiscsikók... azért ez egy igazi "johir".

Közben én  gyermekversek, mondókák és dalok után kutakodok a Neten, mondván soha sincs elég korán elkezdeni a kommunikációt a Pöttömmel. Persze jó lenne, ha majd idővel Ő is Tankcsapda fan lenne, de egyelőre beérem néhány aprócska, terelgető lépéssel a zenei ízlésének formálása vonatkozásában, például elkezdtem Neki szavalni, valahogy eképpen: "Nemes Nagy Ágnes: Rock A Nevem..." Vagy: "Bóbita, bóbita pogózik az első sorban..." Azt gondolom, hogy ez kezdetnek nem is rossz, talán még a Csillag Születik-ben is megérne egy próbát. Áááá, csak viccelek ám, arról már régen letettem, lévén Zsuzsi elég kemény kritikával illet minden egyes alkalommal, amikor énekelni kezdek. Persze ki tudja, meglehet csak az irígység beszél belőle, mindenesetre a családi béke érdekében a Pöttömmel történő direkt kommunikációnál maradok inkább a szavalásnál.

A Kapitány naplója; első nap

Nos, jelenleg Zsuzsi rosszullétei határozzák meg a mindennapjainkat, érthető módon legfőképpen az övét. Próbálom vígasztalni, hogy csak néhány hétig fog tartani ez az időszak, de ilyenkor mindig elküld, hogy inkább menjek és sétáljak egyet a kutyával, mondjuk úgy két-három óra időtartamban, hmmm.  Így aztán jobbnak látom, ha csak lapítok s megpróbálok inkább tettekkel segíteni a helyzetén. Mosogatásporszívózásfelmosás közben meg általában arra gondolok, hogy azért tényleg hosszú lesz az a bizonyos "néhány hét".