Szóval az epidurális érzéstelenítés frankón elmaradt, lévén éjfél körül olyannyira felgyorsultak az események, hogy nem volt érkezésünk ezügyben intézkedni.
Most, napokkal késöbb, amikor már volt időnk Zsuzsival átbeszélni a szülés menetét, kiderült, hogy néhány dologra nem egyformán emlékszünk. ;-) Például volt egy alkalom, amikor Zsuzsi felkereste a WC-t s ott kapta el az éppen aktuális fájás. Elmondása szerint hajszálon múlott, hogy nem ott szülte meg gyermekünket. Ehhez képest még legalább másfél - két órát vajúdott, mire megszületett Aidan. A másik, amit előszeretettel emleget, hogy gátmetszés hiányában szinte szétszakadt szülés közben. Nos, az igaz, hogy idejekorán szóltak a szülésznők, hogy a kismama érdekében nem alapértelmezésben, hanem szükség esetén végeznek gátmetszést. Zsuzsinál indokoltnak látták s el is végezték annak rendje és módja szerint. Tudom, mert láttam. Szóval nem volt ott semmiféle szakadás... hacsak nem filmszakadás Zsuzsinál :-) Ez utóbbi teljesen érthető, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülés emberfeletti teljesítmény volt Zsuzsi részéről és Ő remekül helytállt! A harmadik, amire nem egyformán emlékszünk, a gátmetszés összevarrása volt. Zsuzsi szerint egy igazi vadbarom csinálta, és ezt fontosnak is érezte - kissé árnyaltan - közölni az illető orvossal. Én azt láttam, hogy szerencsétlen doki mindenben próbálta keresni Zsuzsi kegyeit, ködösített végig, dumált, nyugtatgatott, viccelődött annak érdekében, hogy valahogy elterelje Zsuzsi figyelmét. A végén elnézést kértem tőle, de közölte, hogy már megszokta a helyzetet, hálátlan munka az övé. Tetszett, hogy őszintének tűnt.
Na de a lényeg: 2010. november 5-én, hajnali 3 óra 14 perckor megszületett Aidan! A két szülésznő elégedetten konstatálta, hogy egy igazi TIPP(erary) BOY érkezett! Én meg elégedetten konstatáltam, hogy minden rendben van mindkettejükkel, Zsuzsi kimerülten, ámde megkönnyebbülten pihegett, Aidan pedig megilletődötten nézett szét KÉK (!) szemeivel a világban. Húúú, én meg nyeldestem a könnyeimet, de hamar túlcsordultam. Ja igen, itt volt még valami, amire nem egyformán emlékszünk Zsuzsival: az igazság az, hogy nem egyből vágták el a köldökzsinórt, hanem előtte még odatették Aidant Zsuzsi hasára, megállapították, hogy milyen szép egészséges a köldökzsinór, feltételezték és elégedetten nyugtázták, hogy ezek szerint nem dohányzott a terhesség alatt a kismama. Ezután vágták csak el a köldökzsinórt. Na mindegy, szólok majd Zsuzsinak, hogy Ő is olvassa majd át ezt a blogot, a végén kiderül, hogy tényleg talál benne újdonságot, ha-ha!
Érdekes volt, hogy nem teljesen mosdatták le Aidant a szülés után, mert állítólag némi magzatmáz még jó ha marad ilyenkor a csecsemőn. A másik, hogy lemérték a súlyát, ez 5.7 lbs volt. Asszem. Mondtam remek, de nekem ez így, ebben a formában nem mond túl sokat, így kis idő után megtudtam, hogy Aidan születési súlya 2600 gramm. A hosszát fírtató kérdésemre közölték, hogy azt majd valamikor napközben megmérik, de szép baba. Na, ez igen jó meglátás volt! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése