Ami azt illeti, valóban csendes időszakunkat éljük; én éjjel dolgozom, Zsuzsi nappal, és azt a néhány órát, amit a kettő közötti időszakból adódóan együtt tudunk tölteni... na, azt nehezen lehetne egy olasz nagycsalád estéjéhez hasonlítani, vagy, hogy stílszerű - s magyar - legyek, kicsit sem úgy telnek az estéink, mint Győzikének meg a Beja asszonynak. ( Így visszaolvasva ez egy elég zavaros mondat lett, de a lényeg benne van, meg aztán ezek nálam kényelmetlen gyerekkori gondok: én sem értem néha azt, hogy mit is mondok...)
Szóval összefoglalva, kábé olyan beszélgetések zajlanak közöttünk, hogy én ( mivel napközben nincs input ) mondom a magamét, kábé a fentiekhez nagyban hasonlító mondatokat alkotva, Zsuzsi meg megértően, ámde nem túl konstruktívan lereagálja őket, valahogy eképpen: "Aha-aha, hmmmmm, húúúú, ühüm." Javára legyen írva, hogy a körülményekhez mérten elég kreatívan variálja ezeket, bár meglehet, hogy egy lottó ötös hírére is csak egy "Hö"-re futná erejéből. Néhány óra elteltével közli, hogy kicsit fáradtnak érzi magát, úgyhogy inkább holnap folytassuk. Semmi gond, nem túl sok elvarratlan szál marad egy ilyen beszélgetés után, ha-ha!
De komolyan: Szerintem Zsuzsi fantasztikusan tartja magát, a terveink szerint június végéig dolgozik majd, s valami ehhez nagyon hasonlót szeretne Deirdre, a főnökasszonya is. Nagyon segítőkész, intézkedik, utánnajár dolgoknak, valóban a mindenki számára megfelelő középutat keresi, kedves tőle. A jelenlegi állás szerint július 4-én fog utoljára dolgozni Zsuzsi, onnantól Deirdre javaslatára a szülést megelőző 2. hétig betegállományban lesz, így teljes egészében megmarad a 26 hét szülési szabadság, ami kitart majd Pöttömke fél éves koráig. Azt követően is lesz mód arra, hogy Zsuzsi itthon maradjon a bébivel, de arról majd egy másik alkalommal.
Az a legfontosabb, hogy Zsuzsi a körülményekhez képest tehermentesítve legyen, plusz ne kelljen azon izgulnia, hogy miként tud betegállományba, szülési szabadságra menni.
Na, de a lényeg:
Sikerült elkezdeni az átjelentkezési folyamatot, aminek az lesz a lényege, hogy a terhesgondozást és a szülésre felkészítést a Clonmel-i megyei kórház helyett Cork-ban, az egyetemi kórházban végzik majd, úgyhogy most várjuk az időpontot, amikor megcsinálják majd az első ultrahang-vizsgálatot s egyebeket.
Clonmel-ből közben kaptunk egy értesítést, hogy megváltozott az első vizsgálatra adott időpontjuk és az orvos személye is, az új doki Dr. Alhadi Araibi... lett volna, de Zsuzsi pont aznap mondta le telefonon, amikor megjött a levél. Szerintem ez az orvos sem egy szőke, kék szemű pasi ;-) Nincs is ezzel semmi gond, ugyanis meglehet, hogy Cork-ban is valami hasonló nevű - és származású - orvossal fogunk találkozni, másrészt, ha hirtelen kell majd szülni "mennünk", akkor a Clonmel-i kórház lesz az úticél, ahol jó eséllyel találkozhatunk majd Dr. Vijayashree-vel/val (?) vagy Dr. Alhadi-val, bár nekem személy szerint Dr. Kovács ellen sem lenne kifogásom, hmmmm.
Szóval továbbra is minden rendben, Zsuzsi szorgalmasan dolgozik és pihen annyit, amennyit csak tud, feltalálja magát, megtalálta az egyetlen ágyat a munkahelyén, ahol ebédidőben el tud nyújtózni: a teherautó pilótafülkéjében van. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése