Legyen máááááár péntek

Pénteken fél négyre megyünk Cork-ba, végre elvégzik az első scant - is.
Zsuzsi állapota továbbra is hullámzó: általában napokig tünetmentes, se hányinger, se egyéb... aztán a szervezete úgy gondolja, hogy ideje lenne mindent bepótolni a terhességi tünetek vonatkozásában, s olyankor elég kacat állapotba tud kerülni a kismama. Ilyen volt a tegnapi nap is, szűnni nem akaró fejfájás keserítette szegényke életét. Persze tudjuk, hogy ez leginkább a hormonális változásoknak tudható be, de úgy vettem észre, hogy ez csak icipicit enyhített a dolgon. Rossz érzés volt tehetetlennek lenni, mégrosszabb magára hagyni Zsuzsit éjszakára, aggódtam rendesen. Szerencsére reggelre sokat javult a helyzet, ment dolgozni, bár én azt javasoltam, hogy inkább maradjon itthon.
De lám igaz, hogy minden rosszban van valami jó ( még ha nem is nekünk ): így legalább Sue, a munkatárs/barátnő is megnyugodhat, hogy nem csak neki volt kínkeserves a terhessége Ross-al... Minden esetre remélem, hogy azért ennél nagyobb örömök is érik az életben ;-)