Hát ez remek...

Pfü, senki sem panaszkodott, hogy milyen régóta nem került fel friss hír ide.
Pedig vannak ám történések, csupán az időtényező van a naplózás ellen.
Szóval múlt csütörtökön ismét voltunk a Cork-i kórházban, általános vizsgálat céljából. Jellemző volt az alkalomra, hogy 10.30'-ra volt időpontunk, ott is voltunk időben, aztán 10.28'-kor Zsuzsi megkapta a sorszámát: 110-es volt. Rengetegen voltak, egyből le is fagyott a mosoly az arcomról, gondoltam még este is itt fogunk ülni. Kábé 30 percnyi várakozás után jött egy mosolygós doktornő ( én is mosolyogtam, mert Dr. Burke a neve, és mi ugye a Burke Street-en lakunk... ), szóval elvitte Zsuzsit egy "meeting room"-ba... és vissza sem hozta csak 1 óra múlva. A "multis" gyakorlattal rendelkező olvasók tudhatják, hogy ezek szerint ez egy tipikus "míting" volt ;-) Volt időm monitorozni a rendszert, rengeteg ilyen vizsgálóhelyiség van, mindegyikhez hozzárendelve egy kiegyensúlyozott, mosolygós doktornővel. Pörgették a dolgot, de egyáltalán nem kapkodtak, hiszen szemmel láthatóan mindenkire elegendő időt és figyelmet tudtak szánni; ez nagyon tetszett. Az pedig mégjobban, amikor Zsuzsi mosolyogva előkerült és azt mondta, hogy olyan érzése van, mintha a barátnőjével beszélgetett volna. Mindenre kiterjedő vizsgálat volt, ugyanakkor a doktornő kellő figyelmet fordított arra is, hogy személyes maradjon a beszélgetés, sok mindent elárult magáról is, a prakszisáról, a gyermekeiről, sőt még a magyar szomszédairól is ;-)
Persze a legfontosabb az volt, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak, vérkép, egyebek minden OK. Rengeteg adatot felvettek és ellátták a kismamát egy nagy csomó infóval, időpontokat adtak a következő vizsgálatokra, a szoptatás-tanfolyamra, sőt, még a baba születését követő első vizsgálatokra is, korrekt volt.
A következő teendőnk már Mo.-on vár ránk, júliusra kértünk időpontot a budai Géndiagnosztikai Központba, a kombinált tesztet már ott fogják elvégezni, persze erről tudnak Cork-ban is. Igen, néhány hét, és otthon leszünk... néhány hét, és tudni fogjuk a mi kis pocaklakónk nemét is :-) Persze ez még nem jelenti azt, hogy el is fogjuk árulni, legyen meglepetés :-)

Egy nagyon boldog kismama a CUMH előtt

Egan mondja: Igen! ( klikk )

Nos igen, ha amolyan "Bikicsunáj-osan" ejteném ki a scant végző doktornő nevét, akkor stílszerűen IGEN is lehetne :-)
Szóval voltunk Cork-ban és megvan az első ultrahang-felvételünk Pöttömkéről!!!
De előtte a kórházról pár szót: lehangoló volt, hogy ugyanolyan lepukkant, koszos kórházba érkeztünk, mintha csak Mo.-on jártunk volna, a mosdókból kilopkodva a csaptelep, a villanykapcsoló, de még a WC papír is.... Aztán felébredtem rémálmomból, kocsiba pattantunk és nemsokára szembesültünk az Ír való világgal: A Cork University Maternity Hospital valójában egy Hi-Tec üvegpalota, steril, ugyanakkor rendkívül barátságos hangulatú intézmény, ápolt és segítőkész dolgozókkal.
A doktornő is kedves volt, profin tette a dolgát, de azért megvolt a hőn áhított személyes hangulata is a vizsgálatnak. Figyelmes volt, folyamatosan tájékoztatott, hogy mit lát(unk), kommentálta az eseményeket és kuncogott, amikor Pöttömke - talán megunva a vizsgálatot - elkezdett rúgkapálni. Az első két felvétel idején még a klasszikus pózban volt, így sikerült lemérni az ülőmagasságát, aztán ráunt a dologra és a mellékelt képen látható módon produkálta magát. ( Na, itt törött el a mécses. )
Megtudtuk, hogy egyedüli pocaklakó, és azt is, hogy nagyon ügyesen gyarapodik, hiszen az általunk is számolt terhességi idő és a méretei alapján számolt terhességi idő között csupán 1 nap eltérés mutatkozott: az utolsó menstruáció első napját alapul véve pénteken volt 11 hetes és 4 napos, míg az ülőmagassága ( 5cm. ) és a kalkulált teljes magassága ( 8.8cm. )alapján 11 hetes és 5 napos. Így a szülés várható időpontja november 28 vagy 29. Na, erre mondtuk Zsuzsival, hogy: EGAN, igen!
Felhőtlenül boldogok vagyunk, repesünk az örömtől, ami azért eddig is jellemző volt a hangulatunkra, de így, a felvételek bírtokában ez még csak fokozódott.
A következő konzultációra két hét múlva megyünk, az egy általános vizsgálat lesz, addig is lehet nézegetni a képet s találgatni, hogy kisfiú vagy kislány-e Pöttömke! :-)

Legyen máááááár péntek

Pénteken fél négyre megyünk Cork-ba, végre elvégzik az első scant - is.
Zsuzsi állapota továbbra is hullámzó: általában napokig tünetmentes, se hányinger, se egyéb... aztán a szervezete úgy gondolja, hogy ideje lenne mindent bepótolni a terhességi tünetek vonatkozásában, s olyankor elég kacat állapotba tud kerülni a kismama. Ilyen volt a tegnapi nap is, szűnni nem akaró fejfájás keserítette szegényke életét. Persze tudjuk, hogy ez leginkább a hormonális változásoknak tudható be, de úgy vettem észre, hogy ez csak icipicit enyhített a dolgon. Rossz érzés volt tehetetlennek lenni, mégrosszabb magára hagyni Zsuzsit éjszakára, aggódtam rendesen. Szerencsére reggelre sokat javult a helyzet, ment dolgozni, bár én azt javasoltam, hogy inkább maradjon itthon.
De lám igaz, hogy minden rosszban van valami jó ( még ha nem is nekünk ): így legalább Sue, a munkatárs/barátnő is megnyugodhat, hogy nem csak neki volt kínkeserves a terhessége Ross-al... Minden esetre remélem, hogy azért ennél nagyobb örömök is érik az életben ;-)

Végre... ( Klikk ide! )

Igen, végre sikerült korrekt időpontot kapnunk korrekt helyre az első ultrahangos vizsgálathoz: Cork, Egyetemi Kórház, jövő hét péntek. Huhh, nem volt egyszerű, de legalább bosszantó...
Szóval tegnap végre levelet kaptunk Cork-ból, miszerint nagyon nagy szeretettel várják Zsuzsit az ELSŐ ultrahangos vizsgálatra... JÚNIUS 24-ÉN (!!!). Mondanom sem kell, a dátum elég hamar kiverte nálam a biztosítékot, lévén kissé későinek tűnt a 12 hetes scant a 17-ik héten elvégezni, arról nem is beszélve, hogy kábé akkor lesz aktuális a MÁSODIK UV. Az volt a bosszantó benne, hogy már töröltettük a Clonmel-i kórházból kapott időpontot, mondván köszi, de mi Cork-ba megyünk, így aztán az első gondolatom az volt, hogy sikerült két szék között a földre huppannunk.
Némi utánjárás árán sikerült kideríteni, hogy Molly, a GP adott meg téves adatokat a Cork-i kórház felé: az utolsó menstruáció első napjának azt a dátumot adta meg, amikor Zsuzsi az első látogatást tette nála a terhesség megálapítása céljából, márpedig a két dátum között azért eltelt néhány hét.
Na mindegy ( pedig nem is! ), sikerült tisztázni a félreértést, így aztán lett időpontunk, amit már nagyon, de tényleg nagyon várunk: nyílván minden jel a babavárásra utal, Zsuzsi tünetei, stb., és maximálisan e szerint kezeljük a helyzetet ( és Zsuzsit ), DE ne felejtsük el, hogy "orvostudományilag" egy ultrahangos-vizsgálat ad majd megnyugtató bizonyosságot Pöttömke létezéséről. Ritkán beszélünk erről, de mindkettőnkben benne van az a leírhatatlan várakozás a scan eredményét illetően. Talán érthető módon. ( Sajnos hozzászoktunk a kor vívmányaihoz, holott nem volt mindig 3D és 4D scan, helyette egyszercsak bekopogtatott a gólya. )
A lényeg a lényeg, sínen vannak a dolgaink, még ha kicsit több utánjárást is igényelt az indokoltnál. ( Én amúgy is haragszom a családorvosra - Molly -, mert szerintem nem kellő odafigyeléssel kezeli a helyzetet, de ez van, akkor majd mi figyelünk helyette is, ennél sokkal fontosabb, hogy ELMÉLETILEG minden 100%-osan adva van a nyugodt babaváráshoz, a GYAKORLATOT meg majd mi igazgatjuk igényünk szerint. )
Derűs napot!