Csendes ( klikk ide )

Ami azt illeti, valóban csendes időszakunkat éljük; én éjjel dolgozom, Zsuzsi nappal, és azt a néhány órát, amit a kettő közötti időszakból adódóan együtt tudunk tölteni... na, azt nehezen lehetne egy olasz nagycsalád estéjéhez hasonlítani, vagy, hogy stílszerű - s magyar - legyek, kicsit sem úgy telnek az estéink, mint Győzikének meg a Beja asszonynak. ( Így visszaolvasva ez egy elég zavaros mondat lett, de a lényeg benne van, meg aztán ezek nálam kényelmetlen gyerekkori gondok: én sem értem néha azt, hogy mit is mondok...)
Szóval összefoglalva, kábé olyan beszélgetések zajlanak közöttünk, hogy én ( mivel napközben nincs input ) mondom a magamét, kábé a fentiekhez nagyban hasonlító mondatokat alkotva, Zsuzsi meg megértően, ámde nem túl konstruktívan lereagálja őket, valahogy eképpen: "Aha-aha, hmmmmm, húúúú, ühüm." Javára legyen írva, hogy a körülményekhez mérten elég kreatívan variálja ezeket, bár meglehet, hogy egy lottó ötös hírére is csak egy "Hö"-re futná erejéből. Néhány óra elteltével közli, hogy kicsit fáradtnak érzi magát, úgyhogy inkább holnap folytassuk. Semmi gond, nem túl sok elvarratlan szál marad egy ilyen beszélgetés után, ha-ha!
De komolyan: Szerintem Zsuzsi fantasztikusan tartja magát, a terveink szerint június végéig dolgozik majd, s valami ehhez nagyon hasonlót szeretne Deirdre, a főnökasszonya is. Nagyon segítőkész, intézkedik, utánnajár dolgoknak, valóban a mindenki számára megfelelő középutat keresi, kedves tőle. A jelenlegi állás szerint július 4-én fog utoljára dolgozni Zsuzsi, onnantól Deirdre javaslatára a szülést megelőző 2. hétig betegállományban lesz, így teljes egészében megmarad a 26 hét szülési szabadság, ami kitart majd Pöttömke fél éves koráig. Azt követően is lesz mód arra, hogy Zsuzsi itthon maradjon a bébivel, de arról majd egy másik alkalommal.
Az a legfontosabb, hogy Zsuzsi a körülményekhez képest tehermentesítve legyen, plusz ne kelljen azon izgulnia, hogy miként tud betegállományba, szülési szabadságra menni.

Na, de a lényeg:
Sikerült elkezdeni az átjelentkezési folyamatot, aminek az lesz a lényege, hogy a terhesgondozást és a szülésre felkészítést a Clonmel-i megyei kórház helyett Cork-ban, az egyetemi kórházban végzik majd, úgyhogy most várjuk az időpontot, amikor megcsinálják majd az első ultrahang-vizsgálatot s egyebeket.
Clonmel-ből közben kaptunk egy értesítést, hogy megváltozott az első vizsgálatra adott időpontjuk és az orvos személye is, az új doki Dr. Alhadi Araibi... lett volna, de Zsuzsi pont aznap mondta le telefonon, amikor megjött a levél. Szerintem ez az orvos sem egy szőke, kék szemű pasi ;-) Nincs is ezzel semmi gond, ugyanis meglehet, hogy Cork-ban is valami hasonló nevű - és származású - orvossal fogunk találkozni, másrészt, ha hirtelen kell majd szülni "mennünk", akkor a Clonmel-i kórház lesz az úticél, ahol jó eséllyel találkozhatunk majd Dr. Vijayashree-vel/val (?) vagy Dr. Alhadi-val, bár nekem személy szerint Dr. Kovács ellen sem lenne kifogásom, hmmmm.

Szóval továbbra is minden rendben, Zsuzsi szorgalmasan dolgozik és pihen annyit, amennyit csak tud, feltalálja magát, megtalálta az egyetlen ágyat a munkahelyén, ahol ebédidőben el tud nyújtózni: a teherautó pilótafülkéjében van. :-)

Való világ

Hosszas szervezkedés után tegnap végre sikerült beszélnünk egy írországban praktizáló magyar gyermekorvossal, aki végre-valahára minden igényt kielégítően megválaszolta a terhesgondozással, szüléssel illetve a szülést követő időszakkal kapcsolatos kérdéseinket. Muszáj ideírnom a hölgy nevét, mert hálával tartozunk Neki kedvességéért: Dr. Gordos Mária.

Megtudtuk, hogy minden eddigi információnkkal ellentétben semmi okunk aggodalmaskodni az írországi terhesgondozással kapcsolatban, noha valóban eltérést mutat a magyarországi protokollal összehasonlítva. De talán ez a legfontosabb az egész történetben: FELESLEGES ÖSSZEHASONLÍTANI. Mária négy éve praktizál Írországban, s már a beszélgetésünk elején elhangzott a szájából egy olyan mondat, amitől mázsányi kövek zúdultak le a szívünkről: "Ha most szülnék, akkor Írországot választanám a szülés helyszínéül, s nem Magyarországot." 

Szóval itt, Írországban is vannak jó szakemberek, színvonalas kórházak, szülésre felkészítő tanfolyamok, apás szülés, 3D és 4D ultrahang-vizsgálat ( amikor csak akarjuk! ), vődőnői szolgálat, etc., etc. Ja igen, hogy akkor honnan a sóhajból szedtük a "negatív" információkat? Kell-e mondanom, hogy az írországi - örökké elégedetlen - magyaroktól. Na, innentől kezdve ez az információforrás felejtőssé válik, átállunk kézi vezérlésre, ami némi szervezkedéssel jár ugyan, de hát mindent, és tényleg mindent a nagy cél érdekében. A következő hét feladata, hogy felvegyük a kapcsolatot a Cork-i egyetemi kórházzal, amit a doktornő javasolt. Ez autópályán kábé egy órányira van tőlünk, a terhességi vizsgálatokat ott szeretnénk elvégeztetni, s ha minden jól megy, akkor jó eséllyel a szülés is ott zajlik majd. Aggodalomra semmi ok, hiszen ha hirtelen kell majd bevonulnunk szülni, akkor - akár mentővel is - a közelben van a Clonmel-i megyei kórház, ahol szintén minden feltétel adva van, és ami a legjobb, közömbös számukra, hogy a terhesgondozást nem ők végezték, ettől függetlenül alapértelmezésként jár a maximális ellátás mind az anyukának, mind a kisbabának. Azért ezt jó tudni. 

Kíváncsian várjuk, hogy a fentiek alapján akkor mik is lesznek a személyes tapasztalataink az írországi terhesgondozással, szüléssel kapcsolatban, mindenestre legalább eljutottunk abba az állapotba, hogy ne várjuk az indokoltnál nagyobb aggodalommal Pöttöm születését. Szerencsére az is kiderült, hogy Zsuzsinak is csak addig kell ebben az állapotban dolgoznia, amíg tudja vállalni az ezzel járó mindennapos kihívásokat, hiszen itt is ismerik a veszélyeztetett terhes fogalmát, betegállományba veszik, ha már kockázatossá válik a jelenlegi munkája. Ez nagyon megnyugtató, hiszen nap mint nap lemarom magam az aggodalomtól

Vijayashree

Hát igen, kiderült leendő orvosunk neve, az övét sem egyszerűbb kiejteni, mint az izlandi füstokádó vulkánét: Dr. Vijayashree S. Hiremath. Nem is tudom, talán maradunk majd a "Doktor Úr" megszólításnál, nem lenne szerencsés elviccelődni a nevével. A vicc jut róla eszembe, amikor bemegy a nagy zsiráf meg a kicsi a kocsmába, iszogatnak is rendesen, mindaddig, amíg a nagyobbik le nem fordul a bárszékről. Mondja a kicsi zsiráf a csaposnak: "Apu ma nem bírja a piát!" Erre a csapos: "Puma?? Én azt hittem, hogy zsiráf!" Hangot fog valaki a háttérben, meg is szólal: "Egyik leesett a székről!" Mire a mellette ülő: "Gyík?? A srác azt mondta, hogy puma!"

Szóval nem mindegy, hogy Gizike vagy gőzeke.

Na, a lényeg, hogy leendő kezelő/ultrahangos/szülész/nőgyógyász orvosunk származását tekintve indiai. Nem mintha tele lennék előítéletekkel ( pedig dehogyneeeeeem! ), de azért utánnanézek majd, hogy van-e más alternatíva az orvos személyét illetően. De tényleg csak a biztonság kedvéért. Végülis azt beszéltük Zsuzsival, hogy az ultrahang-vizsgálat után, ami május 10-én lesz, meglátjuk, hogy milyenek lesznek a benyomások.

Rengeteg különbség van a Mo.-i és az írországi terhesgondozási protokollban, ezért kerestünk egy itteni magyar gyermekorvost, aki holnap - reményeink szerint - válaszol majd milliónyi kérdésünkre a terhességgel, a szüléssel illetve a szülés utáni időszakkal kapcsolatban. Nyílván felszedtünk már egy csomó információt, de azért jobb a békesség, mégiscsak egy szakember.

Amint meglesz a májusi ultrahang-vizsgálat és a vérvétel eredménye, már küldjük is tovább a budai géndiagnosztikai központba, hogy ott is kielemezgessék. Egy nagyon kedves és segítőkész orvossal sikerült felvennünk a kapcsolatot, Ő ajánlotta fel, hogy átnézi a leleteket, és júliusban, amikor otthon leszünk Mo.-on, megcsinálja az éppen esedékes kombinált tesztet és UH vizsgálatot. Elméletileg akkor már a Pöttöm neméről is megtudhatjuk a tutit, amit már naggggyon várunk mindketten.

Egy baba születésével egy új anyuka is születik.

Bizony, ez így igaz s nagyszerű érzés, hogy Zsuzsinál is folyamatban van ez a dolog; öröm látni, hogy milyen odafigyeléssel viseltetik a kis pocaklakó iránt, simogatja, becézgeti. Szeretem, ahogyan szereti ;-) Egyelőre dolgozik még a kismama, aggódom is rendesen, de megbízok benne, hiszen megbeszéltük, hogy a Bébi az első, csak addig fog dolgozni, amíg minden feltétel egyben van ehhez: fizikailag, lelkileg bírja, a munkaadója és munkatársai odafigyeléssel vannak iránta, a lehetőségekhez mérten kímélik. Ezidáig így is van, meg talán kifelé megy már a maci a málnásból, lassan vége a szezonnak, ellenben nyakunkon a tavasz, nyílnak a kerti virágok, csiripelnek a kiscsikók... azért ez egy igazi "johir".

Közben én  gyermekversek, mondókák és dalok után kutakodok a Neten, mondván soha sincs elég korán elkezdeni a kommunikációt a Pöttömmel. Persze jó lenne, ha majd idővel Ő is Tankcsapda fan lenne, de egyelőre beérem néhány aprócska, terelgető lépéssel a zenei ízlésének formálása vonatkozásában, például elkezdtem Neki szavalni, valahogy eképpen: "Nemes Nagy Ágnes: Rock A Nevem..." Vagy: "Bóbita, bóbita pogózik az első sorban..." Azt gondolom, hogy ez kezdetnek nem is rossz, talán még a Csillag Születik-ben is megérne egy próbát. Áááá, csak viccelek ám, arról már régen letettem, lévén Zsuzsi elég kemény kritikával illet minden egyes alkalommal, amikor énekelni kezdek. Persze ki tudja, meglehet csak az irígység beszél belőle, mindenesetre a családi béke érdekében a Pöttömmel történő direkt kommunikációnál maradok inkább a szavalásnál.

A Kapitány naplója; első nap

Nos, jelenleg Zsuzsi rosszullétei határozzák meg a mindennapjainkat, érthető módon legfőképpen az övét. Próbálom vígasztalni, hogy csak néhány hétig fog tartani ez az időszak, de ilyenkor mindig elküld, hogy inkább menjek és sétáljak egyet a kutyával, mondjuk úgy két-három óra időtartamban, hmmm.  Így aztán jobbnak látom, ha csak lapítok s megpróbálok inkább tettekkel segíteni a helyzetén. Mosogatásporszívózásfelmosás közben meg általában arra gondolok, hogy azért tényleg hosszú lesz az a bizonyos "néhány hét".