Február 8.: Aidan tüneményes módon hallatja a hangját! A kedvére való csörgőkhöz, játékokhoz lelkesen "beszél", ezek az első tudatos megnyílvánulásai. Mondani sem kell, Zsuzsival felváltva olvadunk el, amikor Aidan nekikezd egy hosszú "GŰ! HÁGŰ! BRRRR!" monológnak! :-)
A mellékelt dalocskát hallgatva talán érthető, hogy születési hely meg állampolgárság ide vagy oda, igenis az első években a magyar nyelv lesz a meghatározó Aidan életében. Az angolt majd szépen felszedegeti a saját ritmusában, biztos, hogy ebben nem fogjuk sűrgetni, lévén az amerikai és az "Angol" angol is jelentősen eltér egymástól, hát még az Írországban beszélt változat. Szerintünk semmi szükség rá, hogy ezt még az itthoni nyelvtanításunkkal megfejeljük egy jó kis magyaros-dalolós akcentussal. ;-) Nyílván az is szerepet játszik elképzelésünkben, hogy az itteni iskolákban és azok előkészítőiben nagyon segítőkészek a nem angol anyanyelvű gyermekek képzését illetően: tanítási időben, ingyenesen tanítják a lúrkókat az angol nyelvre. Ez ugye gyakorlatilag korai óvodás kortól értendő, addig meg szerintünk éri elég input az utcán, a boltokban, játszótereken, stb. Szóval egyelőre marad a Tavaszi Szél...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése