2010. november 28., vasárnap
Növöget a legény!
Aidan 2.6kg-al született, négy nappal késöbb 2.46kg-al hagyta el a kórházat s két héttel később bruttó 3.18kg-ot mutatott a digitális mérleg nyelve ( mivaaaaan? ), ugyanis Tapintatos Védőnéni ruhástól mérte meg. Így csak találgatunk, hogy mennyi is az annyi, de kábé fél kiló a gyarapodás mértéke. Szépen szopizik, óramű pontossággal tartja a három óránkénti évésigényét. Szavunk nem lehet, csak akkor sír, ha éhes, meg amikor kivesszük a fürdőkádból, ezt leszámítva vagy a cicin lóg, vagy alszik, vagy nagy ( kék ) szemekkel csodálkozik rá az őt körülvevő világra. Zsuzsi kicsit fáradt ugyan, de maximálisan hozza a formáját, csodálatos anyuka! Én meg büszke vagyok mindkettejükre s így akkor kerek a történet is, meg a család is.
Aidan első nyílvános szereplése november 16-án.
Kicsiny városunkban filmforgatás zajlik, hetek óta ez a téma, elleptek mindent: kamionok tucatjai, agyamelhagyom típusú lakókocsik, lezárt utcák, kíváncsi túristák a leginkább jellemzők mostanában Fethard-ra. Nem tudom mire ez a nagy felhajtás, valami MARTIN SHEEN nevű alak a főszereplője a filmnek, talán miatta? ;-) Néhány vacak Emmy- és Golden Globe-díj, aztán azt hiszi már Ő is valami "halivúdi" sztár? Hö, tényleg az, asszem Az elnök emberei című filmben domborított, meg az Apokalipszis most-ban. De Ő sem lehet büszkébb a fiaira ( pedig az egyik Charlie Sheen )mint én! Szóval Aidan-t bemutattuk a nagyvilágnak és viszont, nagyon élvezte! Legalábbis erre következtettünk abból, hogy átaludta az egészet.
2010. november 13., szombat
PICASA
További képek a PICASA-n találhatók.
www.picasaweb.google.hu
E-mail: stephan@mailbox.hu
Jelszó: Aidan20101105
Bejelentkezés után a kiválasztott képre kattintva több kép is megtekinthető az adott mappában.
Sok sikert a nagyszülőknek is!
2010. november 8., hétfő
2010. november 5. péntek, hajnali 3 óra 15 perc: felsírt Alien... illetve Aidan :-)
Szóval az epidurális érzéstelenítés frankón elmaradt, lévén éjfél körül olyannyira felgyorsultak az események, hogy nem volt érkezésünk ezügyben intézkedni.
Most, napokkal késöbb, amikor már volt időnk Zsuzsival átbeszélni a szülés menetét, kiderült, hogy néhány dologra nem egyformán emlékszünk. ;-) Például volt egy alkalom, amikor Zsuzsi felkereste a WC-t s ott kapta el az éppen aktuális fájás. Elmondása szerint hajszálon múlott, hogy nem ott szülte meg gyermekünket. Ehhez képest még legalább másfél - két órát vajúdott, mire megszületett Aidan. A másik, amit előszeretettel emleget, hogy gátmetszés hiányában szinte szétszakadt szülés közben. Nos, az igaz, hogy idejekorán szóltak a szülésznők, hogy a kismama érdekében nem alapértelmezésben, hanem szükség esetén végeznek gátmetszést. Zsuzsinál indokoltnak látták s el is végezték annak rendje és módja szerint. Tudom, mert láttam. Szóval nem volt ott semmiféle szakadás... hacsak nem filmszakadás Zsuzsinál :-) Ez utóbbi teljesen érthető, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy a szülés emberfeletti teljesítmény volt Zsuzsi részéről és Ő remekül helytállt! A harmadik, amire nem egyformán emlékszünk, a gátmetszés összevarrása volt. Zsuzsi szerint egy igazi vadbarom csinálta, és ezt fontosnak is érezte - kissé árnyaltan - közölni az illető orvossal. Én azt láttam, hogy szerencsétlen doki mindenben próbálta keresni Zsuzsi kegyeit, ködösített végig, dumált, nyugtatgatott, viccelődött annak érdekében, hogy valahogy elterelje Zsuzsi figyelmét. A végén elnézést kértem tőle, de közölte, hogy már megszokta a helyzetet, hálátlan munka az övé. Tetszett, hogy őszintének tűnt.
Na de a lényeg: 2010. november 5-én, hajnali 3 óra 14 perckor megszületett Aidan! A két szülésznő elégedetten konstatálta, hogy egy igazi TIPP(erary) BOY érkezett! Én meg elégedetten konstatáltam, hogy minden rendben van mindkettejükkel, Zsuzsi kimerülten, ámde megkönnyebbülten pihegett, Aidan pedig megilletődötten nézett szét KÉK (!) szemeivel a világban. Húúú, én meg nyeldestem a könnyeimet, de hamar túlcsordultam. Ja igen, itt volt még valami, amire nem egyformán emlékszünk Zsuzsival: az igazság az, hogy nem egyből vágták el a köldökzsinórt, hanem előtte még odatették Aidant Zsuzsi hasára, megállapították, hogy milyen szép egészséges a köldökzsinór, feltételezték és elégedetten nyugtázták, hogy ezek szerint nem dohányzott a terhesség alatt a kismama. Ezután vágták csak el a köldökzsinórt. Na mindegy, szólok majd Zsuzsinak, hogy Ő is olvassa majd át ezt a blogot, a végén kiderül, hogy tényleg talál benne újdonságot, ha-ha!
Érdekes volt, hogy nem teljesen mosdatták le Aidant a szülés után, mert állítólag némi magzatmáz még jó ha marad ilyenkor a csecsemőn. A másik, hogy lemérték a súlyát, ez 5.7 lbs volt. Asszem. Mondtam remek, de nekem ez így, ebben a formában nem mond túl sokat, így kis idő után megtudtam, hogy Aidan születési súlya 2600 gramm. A hosszát fírtató kérdésemre közölték, hogy azt majd valamikor napközben megmérik, de szép baba. Na, ez igen jó meglátás volt! :-)
Csütörtök este 23 óra, antibiotikumos infúzió Zsuzsinak
A kórházban mindenki nagyon segítőkész és profi volt, rengeteget számított, hogy semmin nem kellett idegeskedni: mindent elmondtak, mindent megkérdeztek, tényleg úgy tették a dolgukat, hogy a kismamának csak önmagával kelljen foglalkoznia.
A magzatvíz szép lassan folyott el, fájások még nemigen voltak, Zsuzsi - szokása szerint - poénkodva élte meg és át ezeket az órákat. Amikor már lehetett látni, hogy nem hírtelen fog érkezni a baba, elhelyzték a kismamát egy 4 ágyas kórteremben, folyamatosan felügyelték, vizsgálták, informálták. Szép csendesen telt el a nap, Zsuzsi remekül kontrollálta a fájásokat, közben evett, ivott, vidámkodott. Rengeteget lépcsőztünk, a másodikról le a földszintre, aztán fel a harmadikra, megszámlálhatatlanul sokszor, bejártuk az épületet.
A lassú magzatvíz-elfolyás okán már napközben jelezték az orvosok, hogy az első tünettől számított 18 óra múlva egy antibiotikumos infúziót fog kapni Zsuzsi, megelőzendő a bébi bakteriális fertőződését még az anyaméhben. Ezt éjjel 11-kor meg is kapta, de ekkor már komoly fájásai voltak, lehetett tudni, hogy nem lesz szükség a szülést megindító infúziós beavatkozásra.
A poénkodásokat szép lassan átvették a fájások, amiket csillapítani igyekezett mindenki. Először egy elektromos-tappancsos micit helyeztek el Zsuzsi hátán, ami apró, áramütés-szerű szúrkálódásokkal volt hivatott csillapítani a fájdalmat, Zsuzsi elmondása szerint igen mérsékelt eredménnyel. Az Ő kezében volt a kontroller, ergo Ő szabályozta a fájdalomcsillapítás erősségét, de valahogy nem a felhőtlen elégedettséget véltem felfedezni az arcán. A következő egy injekció volt, aminek már végre valami hatása is volt: Zsuzsi képes volt kinyílvánítani az akaratát, miszerint azonnal adjanak neki valamit, ami hat! Így került elő a kéjgázas palack ( dinitrogén-oxid, vagyis nevetőgáz ), aminek az a lényege, hogy belélegezve jelentős mértékben csökkenti a fájdalomérzetet. Persze Zsuzsi szerint ez is csak egy hülye ELMÉLETI sz*r volt, Ő már nagyon fente a fogát az epidurális érzéstelenítésre, mint az egyetlen lehetséges IGAZI fájdalomcsillapító módszerre. Csak halkan jegyzem meg, hogy akár még a nevetőgáz is hatásos lehetett...volna. Volna, ha rendeltetésszerűen sikerül használni: jön a fájás, csutora a szájba, lassan, mélyen belélegezni, kicsit benttartani, szintén lassan kilélegezni s ezt ismételni a fájások alatt. A fájások között meg koncentráltan lélegezni. De kérdem én: ki az, aki vajúdás közben ennyire koncentrált tud maradni?! Nyílván én is, a személyzet is próbált segíteni Zsuzsinak, felváltva mondtuk, hogy miként csinálja... ezzel szemben szegény Zsuzsi ráharapott a pipára, aztán onnantól kezdve ki sem engedte a szájából. Valahol olyan ez szerintem, mint azok a szakkönyvek, amikben a vajúdást, a szülés előtti pillanatokat illusztrálják képekkel: kismama ül a gumilasztin, kisminkelve, frissen berakott hajjal, alfa-állapotban, kisimult arccal vigyorog a kamerába, hja kérem, így kell ezt csinálni! Óóóó igen, csak éppen elfelejtik odaírni, hogy az adott képek 3-4 héttel a szülés előtt készültek! Na, igen, október elején azért még Zsuzsinak sem volt túl sok ránc a homlokán. Szóval én azt mondom, hogy le a kalappal minden anyuka előtt!!!
2010.november 4. csütörtök, reggel 6 óra, Zsuzsi indulásra készen
Csütörtökön reggel 5 óra 10 perckor arra ébredtem, hogy Zsuzsi kuncog mellettem az ágyban. Vidáman közölte velem, hogy éppen most folyott el a magzatvíz! Minden szükséges dolog össze volt már pakolva, így zökenőmentes volt az indulás: telefon a kórházba és a munkahelyre, csomagok az autóba, aztán indulás.
2010. november 7., vasárnap
Édes Kisfiam ( klikk )
2010. november 5-én hajnali 3 óra 14 perckor megszületett Aidan!
Most csak egy telefonnal készült képet tudok mutatni, de ma vagy holnap érkezik több fotó! A jobb kézfejébe egy kanül lett betéve, mert antibiotikumos infúziót kapott. A részletekkel késöbb jövök, most megyek a kórházba hozzájuk!
Még annyit, hogy Zsuzsi remek csaj, nagyon derekasan helytállt végig, pedig nem volt egy sétagalopp!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
