Aidan remekül van, kivéve azt a néhány pillanatot, amikor úgy fényképezem, hogy nem hagyok neki elég időt a pózolásra. ;-)
Egyre jobban kell rá figyelni, mert a szőnyegre letéve ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy beguroljon a fotel illetve az asztal alá... aztán onnan hangoskodjon mélységes felháborodásában, hogy nem ugrunk azonnal a megsegítésére. Persze ugrunk mi, mihelyst kimosolyogtuk magunkat: kihagyhatatlan pillanat, amikor hely hiányában már csak egy fél fordulatra futja tőle s ott találja magát élére állítva a fal tövében.
A bébikomppal is szépen közlekedik, ez - egyelőre - lényegesen kultúráltabb helyváltoztatást tesz számára lehetővé, mint a földön hempergés :-) Nagyon élvezi, egy kicsit jobban, mint a videón látható utas, akinek kábé 1 percnél úgy kigúvad a szeme, mint a zetorlámpa.
