Ezzel a képpel már nyár óta adósok vagyunk...

Ma voltunk az éppen aktuális terhesgondozáson s mindent a legnagyobb rendben találtak! Volt vérvétel, vizeletvizsgálat, egy kis beszélgetés és ultrahang-vizsgálat is. Ez utóbbit Zsuzsi ( szokása szerint ) nagyon rövidnek érezte, érthető okból: órákig el tudtam volna nézegetni a kisebbik fiamat én is! Szóval mindent rendben találtak, már behelyezkedett fejjel lefele a legény, de még van helye bőven a ficergéshez. Szépen dolgozik a kis szíve, a magzatvíz mennyisége is megfelelő, rendben és jó ütemben fejlődik a bébi. Öt hét múlva lesz a következő kórházi vizsgálat, addig még lesz egy jelenése Zsuzsinak a háziorvosnál is.
Csütörtök esténként Szülésre Felkészítő Tanfolyamra járunk, az öt alkalomból eddig kettő ment le, ezek alkalmanként két órásak voltak. Maximálisan elégedettek vagyunk az ott elhangzottakkal, tartalmilag nem érheti kifogás az előadásokat. Külön szakember tartja a gyógytornát, míg az alapokról egy szülésznő ossza meg velünk tapasztalatait. Jó hangulatban telnek ezek az összejövetelek, érezhető ( de persze el is mondják ), hogy abszolút a kismamákra és a babákra van kihegyezve minden, a gondos odafigyelés szinte tapintható. Tájékoztató nyomtatványokat, brossúrákat osztogatnak, minden felmerülő kérdésre kimerítő választ adnak, szóval tényleg le a kalappal. Aranyos, hogy azon a mama-baba listán, amin a kórházi bevonuláskor szükséges dolgok szerepelnek, nem csak azt tartották fontosnak leírni, hogy vigyen a kismama pizsamát, papucsot, ilyen-olyan cuccokat a babának, stb., hanem azt is feltüntették, hogy a jókedvét se hagyja otthon az leendő anyuka, amikor bemegy szűlni a kórházba. Ez a kórház hivatalos tájékoztatóján szerepel! A következő alkalommal már a szülés lefolyásáról lesz majd szó és a szülészeten is teszünk majd egy látogatást. Ja igen, megtudtuk azt is, hogy kórházunkban a vajúdás idejére négyféle fájdalomcsillapítási módszer közül választhatnak a kismamák, persze szabad belátás szerint, azt is lehet, hogy valaki mindet kipróbálja... Reméljük arra azért nem lesz szükség!

Családi pótlék ( Klikkelj ide, hátha most is van valami... )

A Kapitány naplója: 29. hét.
Bizony, holnap már a 29. hét kezdődik, ami azt is jelenti egyben, hogy már a III. trimeszterben jár Zsuzsi. ( Míg el nem felejtem: csatolok róla egy pocakos képet, ami a 34. születésnapján készült. )
Rengeteg minden történt az utolsó bejegyzés óta, szóval nem az események hiánya miatt maradt el mostanában a napló írása; inkább én voltam kevésbé hadrafogható állapotban, ehem-ehem. Persze könnyű nekem, mert azért fáradtság ide vagy oda, én bizony minden nap részesülök a babavárás örömeiből.
Legutóbb - hetekkel ezelőtt - a terheléses vércukorszint-vizsgálat volt, ahol mindent a legnagyobb rendben találtak Zsuzsinál. A következő esemény pedig néhány nap múlva, asszem csütörtökön lesz, amikoris első alkalommal megyünk majd a szülésre felkészítő tanfolyamra. Már alig várjuk! Persze ebből a tanfolyamból már megvolt nekünk a "nulladik" alkalom, hiszen 2010. szeptember 7-én, Zsuzsi születésnapján megszületett a Krisztiék csodálatos kisfia, Kiss Olivér Csanád! Természetesen meglátogattuk őket a Clonmel-i kórházban, így egyrészt bepillantást nyerhettünk a szülészet mindennapjaiba, a kórtermek életébe, másrészt kicsit babázhattunk is egy néhány napos csecsemővel. Mondhatom fantasztikus élmény volt: lenyűgözően aranyos kisfiút ismertünk meg, nem csoda hát, hogy a büszke apuka is teljesen kivirágzott.
Szóval kicsit "szakmai" szemmel is szétnéztünk a kórházban s legnagyobb örömünkre éppen olyannak találtuk, amilyenre számítottunk: tiszta, meleg, barátságos, kellemes kórtermek, és ami nekem a legjobban tetszett, hogy olyan természetes volt az egész milliő. Mindketten elégedetten nyugtáztuk, hogy nincs okunk aggodalomra, nyugodt szívvel mehetünk majd mi is, ha eljön az idő, sőt, ugyanilyen nyugodt szívvel hagyhatom majd ott újdonsült családomat is néhány napra. Kriszti is csak megerősítette bennünk ezt az érzést, hiszen minden tapasztalatáról részletesen beszámolt, kedves tőle. Érdekes volt látnunk, hogy a babák lábára egy apró jeladót erősítenek, hasonlót a boltokban használatosakhoz, ami élesen sípol, ha valaki illetéktelenül vinné ki a babát a kórteremből. Megnyugtató, mint ahogyan az is, hogy nem csak a baba karjára, de a másik lábára is tesznek egy apró azonosító szallagot, szóval fel van cicomázva a bébi rendesen. Ezeken a szallagokon az otthoni gyakorlattól eltérően nem csak a baba neve szerepel, hanem az édesanya neve is, szóval a mi esetünkben ez valahogy eképpen fog kinézni: "Kugyelka-Szücs Zsuzsa Ágnes fia Aidan" . Na jó, azért ide kívánkozik néhány megjegyzés: ez így elég hosszú lenne, valszeg néhányszor körbe kellene tekerni a csöppség végtagjain azt a fránya szallagot, másrészt meglehet, hogy már Mo.-on is hasonlóképpen járnak el, erről nincs infóm. Harmadrészt ugye a név. A NÉV!!!
Leginkább a névválasztás határozza meg mostanában a mindennapjainkat, rengeteget elmélkedünk, és ez olyan jó érzés! Mivel volt néhány tisztázatlan részlet a történetben, levelet írtam a dublini Magyar Nagykövetségre, ahonnan a konzul Úr másnap (!) már meg is küldte a válaszokat, ezúton is köszönet érte! Az egyik kérdés az volt, hogy mi van abban az esetben, ha olyan nevet választunk gyermekünknek, amelyik Mo.-on nem anyakönyveztethető? Hogyan lesz magyar útlevele, igazolványa? Azt a választ kaptuk, hogy egyetlen megkötés van csupán a névválasztásnál: nem adhatunk kettőnél több keresztnevet gyermekünknek. Persze ettől kicsit sem lett egyszerűbb a dolgunk, sőt, hiszen így bővült a lehetséges nevek hosszú sora. Igen, a lehetséges nevek között jelenleg az AIDAN áll az élen, abból az apropóból, hogy írországi életünk 6 éve alatt Aidan O'Brien volt a legnagyszerűbb Ír ember, akivel találkoztunk. Sikeres, tehetős, stb. ... és leírhatatlanul szerény, talán ez "átjön" a videón is. Amúgy ez egy ősi Ír név, jelentése "szenvedélyes", kiejtése pedig leginkább a magyar "ÉDEN"-hez áll legközelebb, ami ugye szintén egy pozitív jelentésű szó. De ez a téma még nagyon képlékeny, a pici pocaklakót sem akarjuk még összezavarni, így leginkább Pöttömkézzük még.
Ja igen, a másik kérdésünk az állampolgárságról szólt, amiről szintén hivatalos állásfoglalást kaptunk a konzulátusról. Ez alapján alapértelmezésben magyar állampolgár lesz gyermekünk, ugyanakkor kérvényezhetjük majd számára az Ír állampolgárságot is. Ez nem tűnik túl bonyolult folyamatnak, mert a Kriszti már a szülést követőn, a kórházban kapott egy űrlapot, amin nyilatkoznia kellett, hogy kívánja-e gyermekének az Ír állampolgárságot. Úgy tudom kívánta. Egyelőre ez nálunk még eldöntetlen, nem tudjuk, hogy az Európai Állampolgárságon túlmenően van-e, lesz-e még jelentősége a "szűkebb" állampolgárság meghatározásának?